Sziasztok!

Örülök, hogy benéztetek hozzám. Jó olvasást és kellemes ellazulást kívánok nektek itt a történetek völgyében. :)

2012. április 21., szombat

Varázslatos ugráló vár

                       Varázslatos ugráló vár.

Nagy Európának közepén, kicsiny Magyarországnak szívében, volt egy játszóház, ami különlegesebb volt minden játszóháznál kerek-e világon. A benne rejlő varázslatos ugráló várról nem tudott senki más, csakis azok a gyerekek, akik hittek a tündérekben és a varázslatban. S még valakik, akik láthatatlanul jártak, repkedtek az emberek között. Kicsinyek voltak akár az óvodás gyermekek, színes ruhában színjátszós szárnyaikkal libbentek, reppentek kedvükre ők, a kedves tündérlányok és tündérfiúk, tündérkirálynő és felséges ura, tündérkirály. Akik tündérországot alkották, s varázslattal és szeretettel halmozták el a gyermekeket, kik ebbe a különleges játszóházba jártak játszani és a titkos átjárón, varázskapujukon át beléphettek Tündérországba.
Történt egy áprilisi napon, hogy egy tündéri szép 4-éves kislány Georgina, édesanyjával ebbe a különös játszóházba ment játszani. Mit sem sejtett akkor még Tündérország létezéséről, ami egy lépésnyire volt tőle, amikor az ugráló várban ugrándozott önfeledten. Szép mosolygós arca és örömtől csillogó szeme volt Georginának. Akár a kis tündérlányoknak. Amint Georgina ott kúszott, mászott a várban, egyszer csak egy csilingelő hangra lett figyelmes. Körbenézett, de nem látott semmit. Ekkor eszébe jutott a mesékből ismert tündérek csilingelő hangja. Nagy mosolyra nyílott szája és tudta, csakis tündér lehet az ami ezt a hangot adta. Bizony úgy is volt, és ekkor megjelent, láthatóvá vált a vele szemben repkedő tündérfiú, Minó aki csodálattal nézte Georgina bájos arcát, vidámságát. Georginából áradó kedvesség és szeretet megszólalásig hasonlított az általa ismert tündérlányokéhoz. Meg is szólította Georginát. – Nahát, te egy tündérlány vagy, vagy kislány? Ilyen gyönyörű kedvességet eddig csak Tündérországban láttam ott nálunk! Közben az ugráló vár kapuja felé mutatott, ami ekkor hirtelen szivárványszínűvé változott. Georgina ámulattal nézte Minót és a kaput. De érezte közben szívében az örömöt és felpattant, hogy a kapuhoz szaladjon. A tündérfiú ekkor elé állt és azt mondta. – Látom, hiszel bennünk Tündérekben és látod a kaput is. Ezért láthattál meg engem. Kérlek gyere velem át, megmutatom neked a mi világunkat és játszhatnánk együtt! Olyan csodásan szép vagy, nagyon tetszel nekem! Közben kézen fogta Georginát és így kísérte a kapun át. Georgina mosolyogva válaszol. – Nagyon szívesen megyek. Nahát! Milyen szép színes és vidám ezen a másik oldalán a vár. Ez varázslat? Kérdezte csodálkozva. Minó erre tovább udvarolt. –Nem. Te vagy a varázslat. – Hogy hívnak? Kérdezte. – Georgina a nevem. Válaszolt az elpirult kislány. Szaladni kezdett az illatos virágok között, ahol színes pillangók repkedtek, a fákon madarak csicseregtek és szikrázóan sütött a nap. A tündérfiú nevetve repült utána és közben kiáltotta. – Engem pedig Minónak hívnak! Gyere velem, mutatok neked valamit! Ekkor megfogta Georgina kezét és felemelkedett vele a levegőbe, repültek egyre magasabbra, ahogy eddig csak álmában repült a kislány. Nagyon tetszet neki, amit fentről nézhette ezt a varázslatosan szép, színes, új világot és suhantak, arcukat simogatta a szél. – Nem félsz? Kérdezte Minó. – Nem! Felelte Georgina mosolyogva, nagyra nyílt csodálkozó szemekkel. Így repültek, míg egyszer csak ...

2011. május 24., kedd

Röpke mesék kicsiknek.

Hold- apó és nap- anyó

Egyszer régen, réges-régen, a messzi égen.
Éltek kettecskén, Hold- apó és Nap- anyó.


Szerették egymást millió éven át,
S az összes csillag kisbabát.
Hold- apó bevilágított minden éjszakát.
Nap- anyó fényes melege ölel nappalt át.
Mosolyognak rád, a fény teli család.

Esti séta a parkban,
Hold- apó kísér halkan.
Déli lubickolás a vízben,
Nap- anyó megszárít íziben.

Az égbolton, ha közeleg az este.
Nap- anyó álmosan pihen le.
Hű társa Hold- apó váltja fel.
Fényével minden kisgyermekre ügyel.  

Mi lenne velünk nélkülük?
Milyen jó, hogy vannak nekünk!
Millió fényévre bár, oly messze.
Hold- apó, nap- anyó szórja fényét szerte-szerte.

A sok csillag-gyermek,
Beragyog szívet, felleget.
Ha nem hiszed,
Meny ki este és figyeld.
Nézz fel az égre, s láthatod!
Leragyognak rád a csillagok.

2011. március 25., péntek

Gyémántom...


Július végén felkelt a nap.
Szívemet fényessége beragyogta.
Elkúszni látszó felhő-bárány.
Foszlánnyá váló szürke magány.
Szemedbe mosolygó csillag ült.
Lelkembe tündérként repült.
Vágy parazsa lobbant bennünk.
Rabja lett titkos szerelmünk.
Johohóó…..

Ne félj gyémántom, fogd a kezem!
Boldoggá tesz a szerelmem.
Valóra vált álom vár velem.
Az vagyok s te az vagy nekem.


Szerelmem végtelen mint a tenger
Mely ringató hulláma elrejt.
Óvja testedet, táplálja lelked.
Megtölti szerelemmel arany szívedet.
Te csodás fekete hajú tündérvirág!
Ölelj, csókolj, imádj!
Szerelmünktől perzselt, éjszakák.
Együtt veled szebb a világ!
Johohóóó….  


Ne félj gyémántom, fogd a kezem!
Boldoggá tesz a szerelmem.
Valóra vált álom vár velem.
Az vagyok s te az vagy nekem.


Ne félj gyémántom, fogd a kezem!
Boldoggá tesz az én szerelmem.
Valóra vált álom vár velem.
Az vagyok s te az vagy nekem.

 2008. 11. 28.

Röpke mesék kicsiknek...

 Kere - kere bicikli

Ó a pici bicikli! Milyen izgi!

Kereke kerek, csak tekereg-tekereg.
Messzire eltekereghetsz vele.
Erdő, mező rád vár.
Kanyargós úton járkálj!
Tó vize és dombtető,
Kerekezz csak, kis tekergő!
A természet szép képe,
Elébed tárul ízibe.

Ó a pici bicikli!

Háromkerekű iciri- piciri.
Kicsi gyerek tekeri-, tekeri.
Kis biciklim, na gyerünk!
Kezdődjön közös életünk.
Legjobb játékom te leszel,
Csodás helyekre elviszel!
S ha már elfáradt lábam,
Tollak majd vidáman.

Ó a pici bicikli!

Két keréken gurul, csak gurul!
Ügyes gyerek, biciklizni meg tanul.
Bátran kanyarodik jobbra-, balra,
Fölteker a nagy domboldalra.
Száguldozik lefelé, hu- hu!
Akárcsak egy nagy ágyú.
Aztán jól vigyázz!
Nehogy orra bicskázz!   

Röpke mesék kicsiknek...

Bátor kezes-lábas

Kicsi, baba megszületett.
Micsoda boldogság lett!
A napocska is mosolyogni kezdett,
Úgy örült a kis gyermeknek.
Járt a kicsi keze, lába,
Így feküdt az ágyacskába.
Erős lett a kis babácska,
Forgolódott jobbra-balra.

Labda, kocka, színes játék,
Veletek úgy játszadoznék!
Gyerünk kicsi kezem, lábam,
A játékkal hadd játsszam!  

Mászott, kúszott a picike, de ügyes!
A bátor baba járni kezd.
Mondja már, hogy papa, mama.
Nemsokára több lesz szava.

Sétál már az egész család.
Vár a világ és a csodák!
Kezed, lábad hadd járjon!
Csúszdán és mászókán, játsszon!
Elmehetsz a játszóházba!
Bátor lettél, nagy- kis baba!

Ha vége lesz a meleg nyárnak,
Anyával mehetsz az óvodába!
Oviba lenni csuda jó!
Játszó gyermeknek, az való!
Sok kis pajtás és a játék,
Az élettől nagy ajándék.
Így lesz a világ gömbölyű.
Gyermekszíved oly gyönyörű!

Mire vége lesz a harmadik nyárnak,
Az iskolába tanító nénik,
S új társak várnak.
A napok és évek gyorsan szállnak.
Légy bátor, te kis kezes-lábas!
      

Nálad nélkül.

Nándi jószívű, kellemes külsejű, jóképű fiatal férfivé cseperedett. A cigány származású, Lakatos családban élt. Ő volt a családfenntartó s a maga okos, de ravasz módján tette ezt. Nagy volt a család, sok éhes kis szájjal. Nem volt ellenére a tisztességes munkának, hiszen álma, hogy egyszer családot alapítson és békességben, tisztességben éljen tanyáján, ahol lovait nevelheti, hátukon nyargalhat. Tisztelet övezze nevét, mint a régi magyar huszároknak. De a valóságban munkakeresése reménytelen küzdelem volt a visszautasítás égig érő falai előtt, amiket minden igyekezete ellenére sem tudott leküzdeni. Neve és bőre színe megpecsételte sorsát. Szerette családját, de valahogy mégis kívülállónak érezte magát. Nem is hasonlított testvéreire és szorgalmasságával is kitűnt közülük. Nándinak fekete haja volt és sötétebb bőrszíne testvéreinél. Anyját, Mari nénit hiába faggatta, az mindig ravaszul elterelte a kellemetlen témáról a szót, s belekezdett nyájas mondókájába. Dicsérte fennhangon fia szépségét, okos észjárását, szorgalmát. Nagy bő szoknyában, virágos felsőben, vállán nagy rózsás kendővel járt mindig otthon és másutt is. Egyszerű asszony volt, ahogy férje is. Apját Kálót elfogadta ugyan, de tisztelni nem tudta, szeretni tisztességből szerette csupán. Aki naphosszat csak a kocsmában ivott a cimboráival sörhasát növesztette és hanyag, bő ruházatát kényelmesnek találta. Öccsével, Gerzsonnal és négy kisebb húgával kedvesen bánt apja. De őt csak úgy megtűrte, hízelgett néha, amikor Nándi megkereste a pénzt a család számára. Lelke egy darabja hiányzott e kedves és szeretetre éhes fiúnak. Hogy ezt az űrt betöltse, legjobb barátjával, Sándorral töltötte minden idejét, a játéktermek sötét vermében gyors gazdagságot remélve, hogy álmát valóra válthassa. Barátja ki mindig vidám és jó humorú volt, a mának élt, mint mondta – Gyere tesó csináljunk pénzt, ürítsük ki a gépet, vagy egy buta paraszt zsebét! Várnak a lányok a bárban, mulassunk, ne törődjünk a világ bajával. Velünk se törődik senki.
  Így teltek napok és hónapok, mígnem a fák tarka levelei hullani kezdtek egy szép szeptemberi napon. A cigány- vajda szétküldte a hírt, hogy hétvégén kezdődik a nagy mulatság és minden cigány családot nagy-nagy szeretettel vár. Mint minden évben, most is összegyűltek a cigány családok, hogy a cigány bálban csillogó ruhákat öltve villogó ékszereiket feltéve, mulassanak.  Különös nap volt ez Nándi életében is. Érzékelte gyomrában a bizsergő izgalmat, de nem a szép cigánylányok miatt, hanem valami annál sokkal titokzatosabb és mélyebb izgalom töltötte el egész lényét.
A városban élt egy kedves és közkedvelt öreg cigány úr Guszti bácsi, akit sikeres üzletember lévén sokan ismertek és szerettek. Kedves feleségével és négy szemrevaló leányával érkezett a bálba. A fiatal lányok és fiúk csinosan, divatosan öltöztek nem követték már a régi szokásokat a hétköznapi öltözékükben. De itt a bálban kicsi és nagy egyaránt a szép hagyományos öltözéket viselte, arany ékszereikkel nagy karika fülbevalóikkal. Hatalmas arany kereszt lógott Guszti bácsi nyakában, fennen sugallta Isten iránt érzett szeretetét. Amint az minden cigány család sajátossága. Ha jó történik velük, Istennek hálálkodnak, ha rossz történik, Istenhez sírnak. Roskadoztak az asztalok a sok finom ételtől, italtól a bálban, szólt a cigány- muzsika, ropták a táncot apraja és nagyja. A kicsik, mint a nagyok kicsinyített mása, úgy járták, mint ha vérükké vált volna a tánc. Vidámságot lopva a szívekbe, pezsgést a báli estébe. Nincs is olyan nép, aki ilyen önfeledten tudna mulatni, mint ők. Nevetések, kurjantások és ropogós dallamok szálltak keveredtek a nagy teremben és arany meg tarka-barka ruhájukban, szegezett több rétegű szoknyájukban pörögtek a cigány nők párjukkal. Férfiakon is színes ruhák vagy épp fekete, fehér öltöny, színes lábbelivel, sárga vagy vörös csizmában, hosszú orrú lakkcipőben pattogós táncukkal kápráztatták el asszonyaikat, vagy a még hajadon lányokat. Mari néni kézen fogva vezette gyermekeit, mögötte követte férje és Nándi öccsével, Gerzsonnal beszélgetve. Amikor Mari néni hirtelen megállt, mintha szörnyet látott volna, olyan arccal meredt előre és szorongatta gyermekei kezét. Tőlük várva némi menedéket. Nándi előre sietett mellé. – Mi a baj édesanyám? Kérdezte féltő hangon. Ekkor Mari néni hirtelen belekapaszkodott Nándi karjaiba és húzni kezdte előre. –Velem kell jönnöd, most velem kell jönnöd! Maguk mögött hagyva a családot, távolabb az egyik asztalhoz siettek, ahol Guszti bácsi ült családjával és jóízűen ettek. Guszti bácsi fiatalságára emlékeztető fekete haját az öreg idő, megfehérítette imitt-amott.  Felnézett Mari nénire és csodálkozásának hangot adva felpattant. --Mari, te vagy az? Kérdezte meglepődve. --- Igen én. Beszélhetnénk most? Kérdezte izgatottan. --- Szeretnék bemutatni neked valakit. S közben fejbiccentéssel köszönt Guszti bácsi feleségének. Ez után mind hárman elvonultak egy külön kis terembe, magukra zárva az ajtót, hogy senki ne zavarja őket. Elhalkult a zene, kívül maradt a vidámság és Nándi hevesen dobogó szívében felerősödött a délutáni titokzatos izgalom. Mari néni ekkor bemutatta egymásnak a két embert, fiát, kit úgy szeret és a férfit, akit régen úgy szeretett. --- Guszti nézd őt, ő a te fiad! Nándikám, nézd őt, ő a te édesapád! A magas falak között felhevült a levegő és visszhangját verte vissza a két szív dobogásának. Belepirultak mindhárman e nagy és mindent elsöprő érzésbe, mit az igazság valója nyújt. Guszti bácsi szívébe öröm kerekedett, remegő kézzel és könnyes szemekkel közeledett fia felé. Nándi eddigi izgatott gombóca gyomrából a torkába sietett és lelkében lévő üres rése kiteljesedett. Sírni tudott volna fájdalmában és örömében egyszerre. De makacsul és büszkén visszatartotta, hátralépve apja közeledésére. Guszti bácsi számított erre, hogy egy nap, amikor szemben áll fiával, az fájdalmában elutasítja majd és fia dacával meg kell küzdenie, hogy bocsánatát megkaphassa, míg még dobog az ő öreg szíve. Míg még nem késő. Tudta ezt és beletörődve leengedte kezét és szavakkal próbálta egyetlen fiát köszönteni. -- Eljöttél hát fiam. Boldog vagyok, hogy megismerhetlek. De Nándi némán, összeráncolt szemöldökkel nézte, fürkészte az idegen öreg- úr arcát, keresve a hasonlóságot rajta, egy vonást vagy bármilyen árulkodó jelet, ami tanúsíthatná, hogy az ő vére és e reszkető ember vére egy és ugyanaz. Anyja felsírt megtörve a kínos csendet. Guszti bácsi ekkor megkérte Mari nénit, hogy hagyja magára fiával. --- Te vagy az egyetlen fiam, hallottam milyen szorgalmas és jó fiú vagy. Tudod, én egy sikeres üzletember vagyok, sokat, és tisztességesen dolgozom. Amikor ennyi idős voltam mint te, már komoly üzletem volt. Egy bolt a városban. Korábban ismertem meg édesanyádat, Marit. Nagyon szerelmesek voltunk egymásba. Meg akartam adni neki mindent, ahogy az egy rendes cigány- fiúhoz illik. Megszöktettem a szülői háztól és összeköltöztünk. Feleségül akartam venni, miután megfogantál. De ő nem törődött semmivel, nem főzött és takarított, mint egy rendes cigány-lányhoz illő, sokat veszekedtünk. Csak a szép ruhák és arca kipingálása, áldja - vigye világsága. Nem becsült meg engem ezért hagytam el. Így magyarázta panaszosan a múlt eseményeit Guszti bácsi. De erre Nándi kifakadt. – Maga nekem itt az én anyámat becsmérli? Aki engem felnevelt, így vagy úgy?! Csakis tiszteletet érdemel. De maga mit tett? Elhagyott engem, elhagyta őt. Nálad - nélkül nőttem fel. Kiáltotta mérgesen és a végére elcsuklót hangja. Nyugtatva folytatta apja – Várj fiam! Nem bántani akarom én őt. Igen, igazad van. Elhagytalak benneteket. Bocsáss meg az elvesztegetett időért, amit nélkülem kellett élned! Értsd meg fiam, túl fiatal és túl büszke voltam. Elvettem akkor egy szorgalmas kedves cigánylányt, aki szült nekem négy lány gyermeket. Könyörgő hangon próbálta megértetni Nándival a múltbéli döntését. Nándi dacosan felelt. --- Azt akarja mondani, hogy szerette anyámat? Vagy inkább saját kényelmét és büszkeségét. Na és én? Mit vétettem, hogy engem is eldobott? Apa nélkül nőttem fel. Ez rendes cigány-fiúhoz illő? Nem hallgatom én tovább magát. Azt várja, hogy bocsássak meg. De nem fogok! Maga nem az apám! Legyen csak továbbra is a másik családjával és a büszkeségével! Megfordult, hogy kimenjen a teremből. Apja belekapaszkodott fájdalmasan sírva. –Várj fiam, kérlek, bocsáss meg! Tudom, hogy nagyot hibáztam akkor. De már megbántam százszor is. Kérlek, ne hagyj itt! Kérlelte apja Nándit mind hiába. Nándi könnyes szemekkel, dühösen ...

2011. március 24., csütörtök

Röpke mesék kicsiknek...

A mókás pufóka


Egyszer volt, de sok helyen, sok ilyen volt.
Volt egy Duci- Juci, pufók kislány.

Szerette a csokit, cukrot és nyalókát.
Naphosszat csak evett, evett…
Mire jó kövér nem lett.
Szüleivel egyszer cirkuszba ment.
Látott ott sok szépet, érdekeset.
El is határozta, hogy ő is cirkuszi bohóc lesz!
Kitanulta hát a bohócmesterséget.
Nem kellett a hasát kitömnie,
Mert volt neki nagy, eredetibe.
Krumpliorr fedte nóziját,
Kifestette szemét, arcát.
Így szerepelt,
Kacajra fakasztva a gyerekek száját.
Szerette mindenki őt a cirkuszban.
Mókás volt a pufók bohócka.
Beszorult az ágyúba. Ha-ha!
Nagyokat esett, zsuppsza!

Duci- Juci egyszer csak felnőtt lett.
Pici pufók babája született.
A kicsi gyorsan cseperedett.
Sok főzeléket és gyümölcsöt evett.
Duci- Juci anyukával a cirkuszba ment.
Légtornász és akrobata lett.
Mert az alakja nádszálvékony. Hej!