Július végén felkelt a nap.
Szívemet fényessége beragyogta.
Elkúszni látszó felhő-bárány.
Foszlánnyá váló szürke magány.
Szemedbe mosolygó csillag ült.
Lelkembe tündérként repült.
Vágy parazsa lobbant bennünk.
Rabja lett titkos szerelmünk.
Johohóó…..
Ne félj gyémántom, fogd a kezem!
Boldoggá tesz a szerelmem.
Valóra vált álom vár velem.
Az vagyok s te az vagy nekem.
Szerelmem végtelen mint a tenger
Mely ringató hulláma elrejt.
Óvja testedet, táplálja lelked.
Megtölti szerelemmel arany szívedet.
Te csodás fekete hajú tündérvirág!
Ölelj, csókolj, imádj!
Szerelmünktől perzselt, éjszakák.
Együtt veled szebb a világ!
Johohóóó….
Ne félj gyémántom, fogd a kezem!
Boldoggá tesz a szerelmem.
Valóra vált álom vár velem.
Az vagyok s te az vagy nekem.
Ne félj gyémántom, fogd a kezem!
Boldoggá tesz az én szerelmem.
Valóra vált álom vár velem.
Az vagyok s te az vagy nekem.
2008. 11. 28.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése