Az Ősz király és Nyár király viszálya, kibékíthetetlen volt. Mikor a táj tarka ruhát öltött, Ősz király uralkodása idején, Eső herceg vígan áztatta esővel a földet. Szél úrfi szállt suhogva a fák lombjai között, s levélkabátjukat lefújta róluk süvítő nevetéssel. A csupasz fák recsegő hanggal jajveszékelve néztek fel az égre. Könyörögve a Nyár királynak, még egy kis melegért. Nem állhatta szánalom nélkül ezt a Nyár király.
Az Ősz király színe elé küldte kicsinyke követét a harkályt. Ki fakopáncs üzenetküldő hírében állt. Elkopogta hát a fák búját-baját. De az Ősz király szigorúan erre csak így felelt. –Fogadják el a fák az ősznek hűvösségét, eljött a pihenés ideje, előttük áll a hideg tél is. Ezért lombjuk a föld takarója lesz. Biztatóul hozzátette még. -- De majd újra tavasz és nyár jő, leveleikkel, virágaikkal akkor ékeskedhetnek. Vitte a választ a harkály a Nyár királynak. Ki elszomorodott ettől, s azon morfondírozott, hogyan győzhetné meg a büszke Ősz királyt. Furfangos tervet ötlött ki. A Nyár királynak volt három szépséges leánya. Június, Július, és Augusztus. Az Ősz királynak pedig három derék fia. Szeptember, Október és a legkisebb November. Megkérte lányait a Nyár király, menjenek és csábítsák el az ősz ifjak szívét. Ha sikerül szerelemtől ittasan boldoggá tenni őket, akkor megkérik majd lányai kezét. Lányai szépsége és kedves kérlelő szava, megenyhíti majd az Ősz király szívét. S nem tud mit tenni ekkor már az Ősz király. Mint megülni a boldog nászt, nagy ünnepséget rendezve. Akkor elmegy a palotájába a nászra a Nyár király, leányaival. Így is lett minden, terve sikerült. Két hétig tartott a nagy mulatság, ősz és nyár együtt, szeptember végén és október elején. Bár a fák lombjai színes pompába öltöztek újra, kiken még maradt levél. A táj alkalomhoz illően ünnepelt miközben napsütés fátyla melegített át minden élőlényt. Állatokat, fűt, fát s az ember fiát. Mosolygó arccal ült a Nyár király az ünnepi asztalnál. Kérdezte is őt az Ősz király. –Ugyan mit mosolyogsz úgy komám? Kacéran felelt erre a Nyár király –Azt mosolygom én bizony, hogy a szerelem és szépség mindig győz a szigoron! Szólt az Ősz király –Bölcs vagy komám, jól mondod. Úgy bizony! Nevettek együtt, koccant a boros kupa, ittak, ettek, mulattak, jó volt a lakoma.
Így történt meg ez a történet, ami örökre megváltoztatta az Ősz király szigorát. A királyét, ki a szépség varázsáról volt híres, de ezután ő maga is fejet hajtott egy újabb szépség előtt. A szépasszonyok elvarázsolták őt és fiait. Azóta minden Szeptember végén és Október elején megülik a napsütéses nászt, vigadva boldogságukban a szépséges szép asszonyaikkal. A Nyár király leányaival. Így okoz örömteli melegséget újra meg újra az embereknek és természetnek a „szép asszonyok nyara”.
2010-11-06
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése